Két rendkívüli művész találkozása egymással és egy rendkívüli művel. A Kék rapszódia aligha kerülhetett volna jobb kezekbe, mint a klasszikus zene szenzációjának tartott nagyság, Lang Lang és az újító jazz ikon, Herbie Hancock, a fekete-fehér billentyűk két mágikus megszólaltatójáéba. Annál is inkább mert a mű megírásakor Gerschwin alapvető szándéka a jazz műfajának, a klasszikus muzsikával való ötvözése volt. Kettősük, mintha csak ennek szimbóluma lenne. Előadói spektrumuk szélesítése, újraértelmezése mindkettejüknek egyformán fontos. Ehhez mindent megad a mű. Azt is, amire Lang Lang vágyik, hogy a kötöttségekből az improvizáció világába léphessen és azt is, amit Herbie Hancock szándékozik megvalósítani, élni a kihívással, hogy adott keretek között találhasson rá játékához a szabadságra. Amit ők ketten vágytak az Gerschwint is mozgatta. A mű bemutatóján több ponton improvizált, miközben a kötött formában is megtalálta hangszerjátékának szabad szárnyalását. A két pianista mély barátságából adódó egység, az egymás iránti tisztelet, értő zeneiségük erősíti szándékukat Gerschwin muzsikájának közvetítéséhez. Játékuk ettől felejthetetlen élményt adó.
A zenét itt hallgathatod meg:
Katona Klári cikkét a Kék rapszódia évfordulója kapcsán, itt olvashatod:
Katona Klári
